Mesediagnosztika és -tanácsadás
A kisfilmek megtekintéséhez kattints a képekre!
Elmélet és gyakorlat
Vissza
A
karácsonyi sárkány
1.
sz. kép
SÁRKI MÁRKI
avagy a sárkány
megszelídítése
(Egy három
éves kislány félelmei a sárkánytól, esettanulmány)
Mire
gondol, milyen érzelmeket kelt Önben a sárkány szó? Megítélése,
tartalmai, a hozzá kapcsolódó érzelmek kultúránként és akár
vallásonként eltérő. Sok európai szerző, irodalmár, lélekbúvár,
pszichológus a sárkányok esetén tollat ragadva a velük való megküzdésről
ír. Mítoszokban, mitikus népmesékben a mesehősök egyik
leggyakoribb feladata. Kultúrkörünkben a sárkányok máig félelmet,
szorongást váltanak ki, amelyek leküzdése bárki számára komoly,
megterhelő lelki, érzelmi és intellektuális feladat. Hogyan építhető fel a félelem tárgyának megszelídítése,
lelki folyamata? Erről szól egy rövidke szakmai kitekintéssel ez a
karácsonyi meseterápiás tanfolyami esettanulmányunk. Hogyan kezeli,
küzd meg egy három éves kislány félelmetes sárkányával a tudás
és szeretet páncéljával vértezett meseterapeuta?
Tanfolyamaimon
sok tehetséges, érzékeny, a meseterápia iránt elkötelezett, önmagát,
mások és saját problémáira megoldást, útját kereső emberrel találkozom. Ez alól a 2014. év tele sem volt kivétel. Évát ekkor ismertem meg. Rögtön megfogott határozottsága,
gyakorlati szemlélete, gondolkodásmódja és a vele szöges ellentétben
álló viselkedése, múltja, érzései, érzelmei. Megnyílt, amikor
saját írású meséje segítségével elkezdtük felismerni és
megoldani a problémáit. Mesélt életéről, majd egy ismerősének három
éves, kedves kislányának a félelméről, aki félt a sötétben, sárkányok
fenyegették nyugalmát, békés álmát. Mit tehet a félelem ellen,
hogyan segíthet a leküzdésében egy meseterapeuta? A megoldáshoz a
világ talán egyik legszebb műmeséjében kerestük és találtuk meg
a kulcsot, amelyhez a pszichológia tudományágának segítségével
teremtettünk a gyermek számára valóságot. Biztos sokan ismerik ezt a képet, mesét:
2. sz. kép
Kattints: http://halaadas.network.hu/video/szeretet/a_kis_herceg_es_a_roka_talalkozasa
A félelem megszelídítése
Egy
ilyen korú kisgyermekben a valóság és a képzelet összemosódik. A
napi ébrenlét pillanataiban sokszor, elalváskor pedig ugyanúgy, mint
a felnőttkorban, a módosult tudatállapotokban a félelmek felszínre
törnek, reálisnak, fenyegetőnek tűnnek. Hasonló képi világot
jelenítenek meg a Poltergeist filmekben az ablak előtt álló fa
hajladozó ágai, gallyai, a szél ablakzörgetése, az árnyékok elmosódása,
az érzékek élesedése, a realitáskontroll csökkenése. A félelem
valósággá válik, s a takaró alatt sincs menekvés.
A
félelem terápiás kezelése könnyebb, ha konkrét tárgyhoz, személyhez,
„valamihez” köthető. Azonnal többféle terápiás módszert használhatunk.
Évával megbeszélve a személyiségvédő pszichés mechanizmusokhoz,
módszerekhez, köztük az elhárító mechanizmusokhoz fordultunk, mint
például a a projekció és
az ellentétbe fordítás. A folyamatot közelítéssel, kicsinyítéssel,
bábterápiával kiegészítettük. Hogyan lehet megvalósítani, tárgyiasítani?
Mesével és egy olyan tárgy segítségével, amelyet hétköznapi módon
babának hívunk és rendelkezik két nagyon fontos funkcióval, az
agresszióval és a segítéssel! Éva ezért beszerzett egy színes,
kicsi, jól gyűrhető, gyermeki összezárt tenyerecskébe is beleillő
kis plüss sárkányt és írt ….(gyermek nevével behelyettesítendő!)
-nak/nek hozzá egy meselevelet.
Éva elmesélésében
„….
a barátnőm 3 éves kislánya, aki televíziós rajzfilmes „élmény”
után félni kezdett a sárkányoktól. Egy tüzet okádó sárkánytól
ijedt meg, és onnantól kezdve minden este elalvás előtt meg kellett
nézni, hogy van-e a szobában sárkány, anyukájának meg kellett
nyugtatnia, hogy nincsen veszélyben, alhat nyugodtan.
Mivel
időben közel voltunk karácsonyhoz, úgy döntöttem karácsonyi ajándék
formájában személyesítsük meg -
a gyermek fantáziájában azóta már ki tudja, mekkorára növő – sárkányt.
Egy barátságos, megnyugtató zöld színű, lomhán duci (Süsü-szerű)
plüss sárkány lett a szerencsés ajándék, egy sárkányos mesékből
álló dvd-vel.
Az
ajándék mellé írtam egy levelet – a sárkány nevében – azzal a
céllal, hogy eloszlassam az esetleges félelem lehetőségét, és
ugyan ezért az ajándékot nem otthonra vitte a Jézuska, hanem karácsony
másnapján átjöttek anyukájával hozzám és az én karácsonyfám
alatt várta.
A
levél így szólt:
Kedves ….,
Engem
Sárki Márkinak hívnak. Régóta készülök már hozzád, de ehhez
segítségre volt szükségem. Ezért megvártam a Karácsonyt, mert
tudtam, hogy ennek az estének a szeretetteli mágikus ereje el tud
hozni.
És
látod, itt vagyok. A plüss-sárkányok földjéről jövök, azzal a
feladattal, hogy keressek magamnak egy kis emberkét, aki barátjául
fogad. Sokan gondolják rólunk, hogy félelmetes és rossz lények
vagyunk, és nekem az a dolgom, hogy bebizonyítsam ez nem így van.
Kedvesek vagyunk, barátságosak és az emberek hű társai.
Hoztam
neked még meséket rólunk, ezeket esetleg majd együtt megnézhetjük.
Szeretem én is a meséket!
Leszel
a barátom …..?
Anyukája
beszámolója szerint, miután hazamentek meg kellett nézni a dvd-t, a
mesék tetszenek ……nek, többször együtt is aludt a kis sárkánnyal.
Az óvodában is szerepelt a sárkány a karácsonyi ajándékok
felsorolása között.
Azóta
a sárkányoktól való félelem tárgyat váltott. Most azt kell megnézni
este, hogy róka, vagy farkas van-e a szobában, de anyukája szerint a
félelem mértéke már sokkal kisebb.”
Megjegyzés: a tárgyváltás vagy új félelmi tárgy megjelenése,
az újabb félelmek kezelése már egy másik történet.
Babafunkciók
A
pszichodramatisták, bábterapeuták tudják, hogy funkcióik szerint léteznek
olyan babák, amelyek az agresszort személyesítik meg és léteznek
olyanok, amelyek segíthetik a gyermeket. Ebben az esetben e két funkciót
használtuk fel, a félelem érzelmi átalakításával (attribútum
csere) szeretetté változtattuk
és hozzá szerepcserét és -váltást alkalmaztunk. Terápiás modellünk a következő
volt:
1.
sz. ábra. Terápiás lehetőségek, kapcsolatok (Juhász,
2016)
….-hoz
hasonló korú kisgyermekek esetén az erős érzelmi változások nem
csak a félelem kialakulását, ismétlődésén alapuló megtanulását
segítik, hanem mindezen érzelmek ellentétébe fordítása előidézheti
a félelem által kialakított, téves tartalmú, a valóságot torzító,
a téves értelmezések, érzelmek alapjául szolgáló idegi pályarendszerek
módosításának, kapcsolódási rendszereinek a „felülírását”.
Ez komplex idegrendszeri tanulási folyamat, amelyet az inger tartalma,
intenzitása és ismétlődési gyakorisága, szakszóval frekvenciája
okoz. A mesék ismételt elmondása, a plüss állat kézbe foghatósága,
a képzelet és a valóság harmóniájának megteremtése révén a
gonosz, tűzokádó sárkányt megszelídítettük. Szerinted hogyan tovább?
Varga
Éva e-mail: eviica80 @ gmail. com (Egybe írva.)
(Éva
a történet ismertetésébe beleegyezett. A többiek adatait közös
megegyezéssel töröltük illetve megváltoztattuk.)
Miért mese- és bábterápia?
Az
általánosan alkalmazható gyógyító módszer a mesékben rejlő
pszichés folyamatok tudatos felhasználása, majd a gyermeki létezés
valóságába történő beágyazása. Alapja több
lelki személyiségvédő folyamat, elhárító mechanizmus, a kivetítés,
az ellentétbe fordítás, utóbbi a tagadás egyik típusa. Ezt kiegészítettük
kicsinyítéssel és közelítéssel, a báb esetén szerepcserével és
-váltással, a hozzájuk tartozó projekciós folyamatokkal valamint az érzelmi (amigdaláris
stb.) rendszerre ható pl. félelmi reakciók megváltoztatásával.
Mindezeket belehelyeztük a félelemmentes, napi gyakorlatba. Egy csipet
kognitív viselkedés terápia…
Három
éveseknél a módszer konkrét félelmi tárgy esetén - azzal
behelyettesítve - bárki által jól
használható.
Feladat
Válaszolj
az alábbi két kérdésre! 1. Helyes vagy helytelen a Sárki Márki
elnevezés? 2. Miért Éva karácsonyfája alatt várta a kis sárkány,
hogy a kislány felfedezze?
Ajánlás szülőknek
Az életkori sajátosságoknak nem megfelelő
tartalmak közlése, gyermeki megismerése, a felügyelet nélküli médiafogyasztás
pl. televízió stb. használata pszichés egészségkárosító hatású!
A lelki károsodás konkrét testi tünetekben, mentális állapotzavarokban
realizálódhat!
Kedves
Szülők, Kollégák!
Köszönjük,
hogy elolvasták írásunkat! Kérjük és várjuk szíves írásos
visszajelzésüket módszerünk alkalmazásáról, amely bemutatásáról
egy rövid esetleírást, -tanulmányt kérünk!
E-mail
cím: meseinfo @ e-pakk. hu (Egybe írva.)
Köszönjük!
Ábrajegyzék
1. sz. ábra Terápiás lehetőségek, kapcsolatok (Juhász,
2016)
Képek
1.
sz. pixabay.com
2.
sz. saját
3
sz. saját
Vissza
a lap elejére
Napló
Egy rövidesen megjelenő kötethez
Félve
írom le ezeket a sorokat. Amikor először odaadtam naplómat az ápolómnak,
szinte reszkettem, hogy mit fog mondani, mi lesz a véleménye rólam, írásomról,
életemről. Meglepetésemre értékelésekor mosolyogva csak annyit mondott,
hogy miután belekezdett az olvasásba, nem tudta abbahagyni. Elmondta, hogy bízva
utólagos engedélyemben sok-sok részletét megosztotta a férjével,
gimnazista gyermekeivel, sőt a végét még idős édesanyjával is. Mária
arra bíztatott, hogy írjak többet a családomról, magamról, meséimről.
Talán ez segíthet abban, hogy megértsem önmagamat, a múltamat és mások is
megérthessék. Belegondolva igazat adtam neki. Erről szól naplóm további része.
Nagyon
nehezen kezdtem neki. Az ember − amíg nem foglalkozik vele − nem
tudja, hogy mi lehet a fontos számára vagy másoknak. Hol, hogyan lehet
elkezdeni egy élettörténetet, életmesét?
Életmese
Szegény
sorsú, szétszakított családban nőttem fel. Egyik nagymamámnál, aki özvegy,
paralízises volt ifjúkoromig évente több hónapot töltöttem el egy vidéki,
erdő közepén levő lelkész-néptanítói házban. Boldogult férje, nagyapám,
lelkész-néptanító volt. Születésem előtt két hónappal halt meg. Tanítványai,
gyermekeik közel ötven év után még ma is gondozzák a sírját. A hosszú
estéken nagymamám sokat mesélt nekem. Csodás hősökről, a nehéz, magányos
életről, annak pillanatnyi, soha meg nem élt, s emiatt nem is becsült szépségéről.
Édesanyám, testvérem erre soha nem értek rá… Talán neki köszönhető,
hogy mindegyik gyermekemnek én is inkább fejből, de mindig meséltem. Elsőként
Anna jött a világra. Őt is nagyon akartuk. Jó kislány, talán túl is jó
erre a világra. Ugyanúgy idealista, mint én. Fiunk, Ádám külföldön született.
Terhesgondozásra Paulhoz, egy csodálatos orvoshoz jártunk. A tőle tanultakat
Tündénél, harmadik gyermekünknél már tudatosan használtam. Ádám, talán
a nagy stressz miatt is, korábban, a 28-ik hétre, kis súllyal született. De
mit kapkodok, inkább kezdem az elején!
Alig
a második hónap vége felé vettem észre, hogy lehet, hogy ismét terhes
vagyok. Pault férjem, Gábor kollégái ajánlották. Miután megvizsgált, elsőre
sok furcsa, a terhesgondozáshoz látszólag nem tartozó kérdést tett fel nekünk.
Megkérdezte, hogy mikortól szeretnénk mesélni gyermekünknek. Miért? Hát…
Nem tudtunk rá válaszolni. Elmagyarázta, hogy már nyolchetes bennem az embrió.
Tökéletesen hall mindent, noha még nem érti. A méhen belüli magzatvíz nem
csak a fizikai védelmet segíti, hanem a magzat fejlődését is. Tompítja,
megszűri a hangot, a zajt, amit Londonban, a belvárosban én sem tudtam soha
megszokni. Elmagyarázta − szinte terápiaszerűen −, hogy mit csináljak
és miért. A méhen belül nagy a zaj, akár a 75 decibelt is eléri. A magzat
hallja mindazt, amit mondok, ahogy nyelek, még azt is, amit nem illik a társaságban
csinálni… Paul nagyon jó humorú, mindig tudta, hogyan oldja fel a szorongásomat!
Azután így folytatta: „A vízben a hangok a levegőhöz képest háromszor
gyorsabban terjednek. Ezt felhasználva segíthetik gyermekük életét, fejlődését,
szakmai sikereit, érzelmeit, örömeit.” Ekkorra már teljesen összezavarodtam.
Valószínűleg látszott rajtam, ahogy teljesen tanácstalanul megkérdeztem,
hogy mit meséljek, mert nevetve válaszolt: „Ha lesz még gyermekük és a méhen
belüli fejlődése során eléri a nyolchetes kort, tegye a következőket.
Minden nap négyszer, ötször helyezze magát teljes kényelembe, nyugalomba és
lazuljon el! Majd érezni fogja, hogy magzata előbb-utóbb reagálni fog. Mozgása
megszűnik, elcsendesedik. Valóban izgalmas, érdekes kérdés, hogy mit meséljen
majd neki és miért. Meséljen neki a szeretetéről? Hogy mennyire várja?
Ezeket is teheti. Ám, ha rám hallgat, akár értelmetlen is lehet a mondandója.”
Ezzel
végképp elbizonytalanított. Megfogta a kezem, s mondott valami követhetetlen,
számomra kimondhatatlan angol szójátékot. Rám kacsintott, majd megkérdezte,
tudjuk-e, hogy mi az a fonéma. Elmagyarázta, hogy a fonéma a beszéd
legkisebb egysége, ebből állnak össze a szavak, amelyek már akár több,
jelentéssel bíró kis egységből állnak, például előtag, szótő, toldalék.
A szavakat mondategységekké szervezve kombináljuk. Minden nyelv ezekre épül.
Ahogy az anyanyelv, úgy az idegen nyelv is. „Ha szeretné, hogy gyermekük
ezeket már a legkorábbi időszakban elsajátítsa, állítson össze több rövid,
akár értelmetlen fonémasort tartalmazó mondókát, s felváltva mondogassa
magzatának. Így megtanítja neki a majdani kiválasztott nyelv alapjait, elősegítve
nyelvismeretét, nyelvtanulását. A mondókák az anyai szívhanggal kiegészülve
valószínűleg segíthetnek a korai csecsemő-, bölcsőhalál megelőzésében.
Sokaknak segíti gyermekük elfogadását, viszonyulásuk megváltoztatását.”
Nem
nagyon hittem el neki, amit mondott, de megtettem. Néha, ha volt rá idő,
megmutatta a készülékeken, hogyan reagál a magzatom ellazult állapotomra,
mondókáimra. Csodálatos élmény volt! Születéskor ért az igazi meglepetés!
Ide betettem azt a képet, amelyet minden csecsemőjét gondozó nőnek ajánlok!
A képen Ádám balról a második. A babák szüleik szívhangját hallgatják.
(A kiadványban szereplő kép egyelőre nem publikus.)
Paul
az etetéskor megtanított a mondókamesék és a fonémák második nagy hasznára.
Ádám koraszülött lett, testsúlyának alacsonysága miatt kezdetben sokáig
inkubátorban, ellenőrzés alatt volt. Nyűgös, sírós baba volt, keveset
evett. Amikor nem akart szopni vagy abba akarta hagyni, Paul tanácsára
elkezdtem mesélni neki valamelyik mondókát. Megnyugodott, többet, gyorsabban
evett. Hamarosan mindenki a csodájára járt. Alig egy, másfél hónap alatt elérte
a korának megfelelő testsúlyát. Nyugodtabb lett. Ezután már átaludta az éjszakát.
A módszert otthon, magnóval folytattuk. Később is beigazolódtak a Paul által
elmondottak. Noha Ádám nyüzsgő, ma úgy mondják hiperaktív gyerek volt,
azonban figyelme, koncentráló- és tanulóképessége kiemelte osztálytársai
közül. Amikor pedig egy éves speciális mesetornával és fejlesztő
tornagyakorlatokkal sikerült megszüntetnünk a fejlődését gátló maradványreflexeket,
kitűnő tanulóvá vált. Most egyetemista, mára anyanyelvén kívül remekül
beszél angolul és franciául, olvasni is szeret.
Tündénél
később ezeket a módszereket már tudatosan alkalmaztuk. Az ő babakori fejlődéséből
egy más mozzanat maradt meg élesen az emlékezetemben. Imádta a
kerekecske-gombocska és az icike-picike mesét. Ma már tudom, hogy a babák a
szülőcsatorna szűkössége miatt idegrendszeri fejlődési hátránnyal születnek.
Életük első nyolc hónapjában az idegrendszerükben található sejtek száma
megnégyszereződik. Mozgásuk, az új reflexek fejlődése a központ, az agy
felől halad a végtagok felé. A tizennyolcadik hónapra részben kialakulnak a
kapcsolatok a féltekék között. Tündénél is ekkor jelentek meg a
helyzethez, a szavakhoz tartozó igazi érzelmi kifejezések. A kisagy és az
agy többi része közötti kapcsolatok csak négyéves korra alakulnak ki. Mire
szolgálnak ezek a mesék? Tünde esetén csak fejlesztésre, azoknál a babáknál,
akik koraszülöttek, az idegrendszeri komplexitást fejlesztve gyógyítanak
is. Ezekben az esetekben a mondókamesék másodlagos hatásai az igazán
fontosak. A sokféle ingerlés, az illat, a hő, a hang, a tapintás, az ujjak
finom mozgatása, a csiklandozás. Tünde visszafogott ifjú hölgy, néha gyöngyöző,
önfeledt nevetése felidézi bennem, hogy milyen volt babakorában. Két hónapja
ő is sikeres középfokú nyelvvizsgát tett. Apjuk és tanáraik szerint
mindkettőjüknek nagyon jó a beszélőkéje…
Mindhárman
óvodáskoruk óta szeretik a szép képeket leíró, tájakat is bemutató meséket.
Ebben a korban a metaforák használatán, a belső képzeleti képeken alapuló
gondolkodásmód a jellemző. Több tudományos mű is foglalkozik a gondolkodás
és a metaforák kapcsolatával. Figyelmük, emlékezőképességük és a
metaforák iránti szeretetük miatt a láncmeséket már első hallás után végig
tudták mondani. Ebben Tünde volt a legügyesebb. Egy versenyben a pipe és a jércike
mesét közel harmincöt eseményen keresztül tudta felidézni! Mindnyájan
megtapsoltuk. Másik közös vonásuk volt, hogy az óvoda végére mindegyikőjük
megszerette a varázslatokat, a csodálatos tündéreket tartalmazó varázsmeséket.
Ádám még ma is szívesen olvas fantasztikus regényeket, s nem is olyan régen
„nőtte ki” a „fantasy” játékokat.
Mint
az előzőekben mondtam, Ádám rövid ideig fejlődési zavarban szenvedett.
Sokszor álmodott rosszakat. Ilyenkor segített, ha megsimogattam és megnyugtató
módon szóltam hozzá. Észrevettem azt is, hogy hat-hétéves koráig
szerette, ha róla szóltak az esti mesék. Ma már tudom, hogy ezzel szülőként
hogyan segítettem neki és a testvéreinek. Ösztönösen, megelőző ismeretek
nélkül használtam a mesehipnózis eszközeit.
Ahogy
pörögtek gondolataim, valamiért felidéződött bennem elsőszülött lányunk,
Anna problémája. Alig volt még tizenkét éves, amikor megkezdődött érett
nővé válása. Addig kedvenc meséje a Piroska és a farkas volt, sokszor kérte
esténként, hogy meséljük el neki. Ám egyszer azt mondta, hogy unja, és
hogy nem szereti. Aznap este álmomban megtaláltam rá a magyarázatot. Összekapcsolódott
benne a piros színű ruha, a vér színe és Anna felkészületlensége a nőiességre…
(A kutatás)
Máté
és testvére
Véletlenül
ismertük meg Mátét és szüleit. Amikor Annát beírattuk az iskolába, akkor
találkoztunk velük először. Szülei, András és Ilona egy kis pici boltban,
együtt dolgoztak. Amikor Máté megszületett, ő lett a család, a nagyszülők
szemefénye. Máté nagyon szerette a meséket, főleg, amiket édesapja mesélt
neki és róla szóltak. Ezekben a kitalált történetekben ő volt a mesebeli,
igazi hős! Édesapja a rajzfilmek hőseivel azonosította Mátét. Hol a Pókember,
hol a Batman vagy más szuperhős volt. Mindent önerőből megoldott. Az élet
rendje szerint alig két és fél év múlva megszületett a kistestvére, Móni.
Innentől azonban már az események eltértek a megszokottaktól. Móni részleges
pitvari nyitott szívvel és szívbillentyű zavarral született. Életének első
két évére a halál árnyéka vetült. Többször műtötték, rengeteg gyógyszert
szedettek vele. Ilona, aki amúgy is egy kicsit labilis, egyszerre zárkózott
és impulzív személyiség volt, összeomlott. Depressziós lett, ő is gyógyszereket
kezdett szedni. Máté nem értette meg, nem tudta elfogadni, feldolgozni ezt a
helyzetet. Féltékeny lett a kistestvérére. Amikor elment mellette mindig bántotta,
csipkedte, csúfolta. Szülei nem találtak megoldást a problémájára. Mindez
csak később derült ki, ahogy elkezdtünk beszélgetni. Mint minden család,
ők is nehezen nyíltak meg előttem a sok problémájukkal.
Az
álmaim mindig segítettek, így most is. Láttam benne Mátét, ahogy kirándult
egy erdőben, s egy faágba kapaszkodva egyedül, sikertelenül próbált átkelni
egy kis patakon.
Másnap
kora reggel felhívtam Andrást, s telefonon közel egy órán keresztül beszélgettünk.
Elfogadta javaslataimat, Mónit is bevonta. Alig két hét múlva megcsörrent a
telefon. András volt az. Örömmel, hadarva mondta: „Beváltak az ötleteid.
Máté teljesen megváltozott, olyan nagyfiús, komoly lett. Köszönjük!”
Mi
volt a változás titka? András élettörténete és gyermekkorának
mesehallgatási szokásai és személyisége. Szülei neki is kitalált történeteket
meséltek. Ezeknek szintén ő volt a hőse. Életében hozzászokott, hogy
minden problémát hatékonyan, egyedül oldjon meg. Móni megszületésekor, a
betegségével ez a modell csődöt mondott. Mátét és szüleit mesékkel és
a napi viselkedés megváltoztatásával meg kellett tanítani egy másik
modellre. Mi volt ez? A segítségnyújtás. Annak igénye, kérése, és adása.
Ez utóbbinak is ő lehetett a hőse…
Az
új mesékben András „elfelejtette” a rajzfilmeket. Máté egyszerre természetes
és mesebeli környezetbe került. A megáradt patakon nem tudott átkelni az öreg,
mindent tudó „Teknőc apó” segítsége nélkül. Az állatok csapdába
estek, ahonnan ki kellett őket szabadítani. Ha ő maga került bajba, segítséget
kellett kérnie tőlük. Majd a segítséget viszonoznia is kellett. Otthon a
viselkedés megváltoztatása a szülőkkel való közös munkával kezdődött.
Ilona segítséget kért tőle a konyhában, levitette vele a szemetet. Kistestvérének
kellett segítenie a beágyazáskor, vízzel megitatni, gyógyszereinek beszedését
szülői felügyelettel ellenőriznie. A családban megtanulta a közös megoldásokat,
átélve a segítséghez tartozó érzéseket, érzelmeket. A reményt, a kétségbeesést,
a nyújtás örömét. Hogyan sikerült megoldani azt, hogy hogyan kezeljék a
megoldhatatlan helyzetek elfogadását? A közös játék egyaránt szolgálta Máté
és édesapjának megváltoztatását. Utóbbi nagyon nevetett, amikor elárultam
neki és rájött, hogy bizony, ő is megváltozott közben. A módszer?
Megoldhatatlan logikai és egyéb játék feladat. Amelyekben Máté és András
is sikertelenül próbálkoztak. Buzdították egymást, látták egymás
sikertelenségét, megbeszélték az okokat. András és Máté, a szülő és a
gyermek viselkedési modellje, gondolkodása alig két hét alatt megváltozott.
Ma
meglátogatott Márta és kamasz fia. Mártával alig egy hónapja ismerkedtem
meg az intenzíven. Kedves, tizennégy éves fiát ápolták ott az autóbalesete
után. Egy hónapig éber kómában feküdt. Márta engedélyt kapott az
orvosoktól és az ápolónőktől, hogy napközben és esténként a
„Birodalom visszavág”-ból olvashasson fel neki. Amikor a fia magához tért,
szinte mindenre emlékezett a könyvből... Márta máig esküszik rá, hogy a
helyzet, szeretete, meséje és az „Erő veled van” gondolata segítette fiának
gyógyulását.
Nagy
öröm ért. Levelet kaptam Andreától. Ő is nagycsaládos, három gyermekes.
Vele egy tanfolyamon ismerkedtem meg, amely a saját mesék írásán alapuló
új módszert is tartalmazott. Hatan voltunk a csoportban. Az utolsó foglalkozásainkon
sorra felolvastuk meséinket és a tanultak, valamint a feldolgozásuk közben
szerzett új ismereteink segítségével csoportosan elemeztük. Andrea minden
foglalkozáson megjelent. Vékony, bogárszemű, fekete hajú, mindig mosolygós,
vidám, közvetlen, segítőkész volt. Meséje feldolgozása során kiderült,
hogy évek óta depresszióban szenved és gyógyszeres kezelés alatt áll. Ő
maga is megdöbbent, hogy meséje alapján hangulatzavara azonnal kiderült.
Betegségét mindenki elől sikeresen titkolta. Meséjének megszületése, újabb
mesék írása és három hónapos rövid, kombinált pszichoterápiás
foglalkozást követően gyógyszermentessé, ismét boldog, kiegyensúlyozott,
családját, gyermekeit szerető édesanyává, szülővé, feleséggé vált.
Számomra tanulságos volt, ahogy meséjében gyermekeihez viszonyult:
„Volt
neki három girhes, koszos báránykája. Azokat kellett őriznie úgy, hogy el
ne vesszenek. Ha háromszor megőrzi őket, övé lesznek a bárányok. Eddig
senki nem akarta rájuk vesztegetni az idejét, hiszen még egy pörköltre való
hús, s egy bekecsre való gyapjú is alig volt rajtuk. A lány nem tudta, mihez
is kezd majd a három undok jószággal, de veszteni valója nem volt, idejéből
kitellett, hát ráállt a dologra. Reggel aztán szomorúan baktatott a
haszontalan jószágok után a mezőre. Amint kiértek, sötét felhők gyűltek
az égre, és megeredt a zápor. Fázott a kicsi királylány, hullott az eső,
és hullottak a könnyei is. Akkor az egyik bárányka szorosan hozzábújt, s a
lány undorodva tolta el ronda, büdös, csimbókos bundáját. De megérezte az
állat gyönge testének melegét, s jólesett neki ez a meleg. Ő is hozzábújt
és simogatni kezdte a báránykát és ahol megsimította, ott kifényesedett a
kicsi bundácska. S mire elállt az eső, olyan gömbölyű, fényes szőrű jószág
lett belőle, hogy öröm volt csak rá is nézni. Estére indult volna velük
vissza a városba, de a másik kettő, a nagy esőben menedéket keresve, elkóborolt.
Mire ezeket felkutatta, a szép kicsi báránykának nyoma veszett. Hiába
kereste őt kétségbeesve, sehol sem találta. Akkor nagy szomorúan
hazaballagott a két csúf jószággal. Ugyanez
történt a két elkövetkezendő napon is. Simogatásától, szeretetétől
megszépültek, erőre kaptak az állatok, de hazafelé mindig nyomát vesztette
a fényes szőrű, szép báránykának.”
A
mese végén, gyógyulása után:
„Hát,
ahogy ráfordult a palotába felvezető kavicsos útra, látja ám, hogy három
kicsi bárány szökdel feléje. Bizony nem volt az más, mint az ő
elveszettnek hitt három fényes szőrű báránykája. Kacagva ölelte őket
magához.”
A
komplex mesefoglalkoztatás
Pár
napja a szomszéd épületben levő gyermekosztályra is bejárok segíteni.
Akkor láttam meg, hogyan mesélnek az önkéntesek a gyermekeknek. Érdekes
volt. Mint mindig, pár napig érlelődött bennem a gondolat, amíg ismét álmot
láttam. Másnap beszéltem a vezetőjükkel.
A
kórteremben hat, különböző műtéten átesett gyermek fogadott. Feloldva a
helyzetet, beszélgettünk a mesékről. Kinek, melyik a kedvence. Ezután
elmondtam, hogy miért vagyok itt. Bár tudtuk, hogy a műtétek varratai miatt
a nevetés okozhat problémákat, ám a gyógyulás gyorsításának ezt a módszerét
választottuk ki. A nevetés sokoldalú élettani és pszichés következménnyel
jár. Megemelkedik a vérnyomás, a légzés mélyül, endorfinok, örömhormonok
szabadulnak fel. A szociális kapcsolatokat segíti, az agresszió egyidejű gátlásával
együtt. Az immunrendszer aktivitása fokozódik, a T-sejtek, az ölősejtek száma
rövid idő alatt megnő. Vannak nevetésre, nevettetésre „szakosodott” mesék.
Trufák, vicces, hazugság mesék. Mindegyiknek azonos a pszichés háttere.
Mozgósítják a félelmet, a szorongást csökkentő, feloldó elhárító-mechanizmusok
egyes típusait. A meséléshez az ebéd utáni, csendes foglalkozás előtti időszakot
választottuk ki. Az első mesém a „Macska” volt. A gyerekek csak úgy dőltek
a nevetéstől, arcuk kipirosodott. Többször megszakították a történetet,
ismétlést kérve. A pihenő után folytattuk a mese feldolgozását. Rajzzal,
bábkészítéssel, fekvőbetegek esetén láncmese megoldáson alapuló drámajátékkal,
amelybe néha az orvosok, ápolónők is bekapcsolódtak. A színes rajzokat kifüggesztettük
a kis betegek ágya fölé. Látogatáskor sok gyermek a szüleinek is megpróbálta
több-kevesebb sikerrel elmesélni a frissen hallott meséket vagy a nekik tetsző
részleteket. A gyermekek az általuk készített rajzokat, hurkapálca bábokat
örömmel és büszkén mutogatták szüleiknek. A bábukat általában hazavitték.
A gyermekosztályon kialakult egy szokás. Az új betegek érkezésekor az osztályon
ügyeletet teljesítő ápolónő odavitte a gyermeket az ágyhoz, mesélt az előző
beteg kisgyermek betegségéről, meséjéről, rajzáról, a mesefoglalkozásokról.
Megteremtve ezzel a várakozás terápiás gyógyító feszültségét és
felkeltve a foglalkozások iránti érdeklődést. A „feleslegessé” vált
rajzok kikerültek a folyosókra, a szakrendelő falaira. A gyermekek és szüleik
ma már a váróteremben is rajzolhatnak, mese- és képeskönyveket nézegethetnek,
olvashatnak, papírhajtogatással várakozhatnak. A szakrendelő hangulata, légköre
megváltozott.
Gyászmesék
Orvosaim
szerint már nincs sok hátra. A naplóírás megkönnyítette fájdalmaim eltűrését,
az elmúlás gondolatának méltósággal történő viselését. Polcz Alaine
élete, munkái és életem utolsó időszakában megjelent gyógyíthatatlan
betegségem miatt választottam az időskori és mostanra a Hospice önkéntes
segítséget. A mesék itt is segítettek. A gyászmesék és a mesék a
kapcsolatteremtés eszközei, megkönnyítik a veszteség feldolgozását. Álljon
rá itt egy példa, amely az interneten bárki számára hozzáférhető.
DEMETER
ERZSÉBET
Én vagyok Tündér Ilona!
Egy
pszichoterápia tanulságai
Mesepszichológia
oldalra Mese-teszt
oldalra
Vissza
a lap elejére
|
